Szekrénylakók

Csík Mónika délvidéki költő, író húsz meséből álló mesefüzére tulajdonképpen a Hauff-mesékre emlékeztet minket. Keretes szerkezetű mesegyűjtemény, ahol az ismétlés-előrehaladás mesteri ritmusa, a sok tematikus egyezés, az epizódszereplők újra- és újra-felbukkanása egészében, de külön-külön is élvezhetővé teszi a meséket.

Ám a Szekrénylakók hősei nem egész világot bebarangoló hősök, nem elátkozott hercegek és hercegnők, hanem a ruhásszekrény mélyén „élő” kacatok: Büdi zokni, Dugófej parafadugó, Kajlagomb, Kis-, Al- és Főcsutka, a három militáns almacsutka, Sipirc és Mimi egér, Rágcsa moly és a többiek. Az általuk megismert történetek nem a sivatag, az erdő vagy a nagyváros káprázatos, csillogó-villogó távlataiba vezetnek, hanem az abszurd módon szűkös kisvilágot, a Szekrényfenéket teszik meghitté és varázslatossá. Viccesek és karakteresek a figurák (mindegyikük gondosan egyénített), ám mégiscsak egy zárt világban élő, jelentéktelen lomok, „rágcsálók”, akik hosszú-hosszú ideig egy közös szekrény mélyén kénytelenek osztozni.
Az abszurd iránti nyitottság, az abszurdba hajló és mégis gyermeki humor, a kisgyermekkori szorongás iránti különleges érzékenység különbözteti meg Csík Mónikát a romantikus elődöktől. (Bánki Éva)